Ökológiai lábnyom

Egy ember vagy egy adott terület népességének a természetre gyakorolt hatását egy hektárban kifejezett mutatószámmal, az ökológiai lábnyommal lehet leírni.
A ökológiai lábnyom az a terület, ami károsodás nélkül meg tudja termelni az aktuális életvitelünkhöz szükséges javakat (élelem, energia ...). Az átlagos egy főre eső ökológiai lábnyom 2,2 hektár, 2,5-szer nagyobb, mint 1961-ben. Ám ha megnézzük, hogy a Földön 11,3 milliárd hektár biológiailag aktív föld- és tengerfelület van és 6,1 milliárd ember, akkor kiszámítható, hogy valójában minden emberre csak 1,8 hektár jut.

Az ökolábnyom összetevői:
 - a fosszilis energiafogyasztásból (pl. kőolaj, szén) származó szén-dioxid kibocsátás elnyeléséhez szükséges terület,
 - lakóterületek,
 - élelmiszerek előállításához szükséges területek,
 - erdőgazdálkodás területe,
 - halászat által használt területek.

A legfrissebb kutatás szerint (WWF: Living Planet Riport 2010), fejenként 2 hektár áll mindenki rendelkezésére, hogy kielégítse az előbb említett szükségleteket (fűtés, ház, étel, stb.).

Azaz: ez jelenti a Föld eltartóképességének határát, ennyit bír el amellett, hogy folyamatosan újra tudja termelni az erőforrásokat. Ez tehát a hosszú élet titka.

Kezdésként vizsgáljuk meg ökológiai lábnyomainkat (ecological footprint), hogy lássuk, ki, mennyit fogyaszt a Föld javaiból.

Ha megnézzük azonban a TOP16 ökolábnyomát, láthatjuk, hogy sok nemzet nagyobb lábon (ökolábnyomon) él, mert képtelen 2 hektárból fenntartani magát és ezért ennek többszörösét igényli! Az első kettő (Egyesült Arab Emirátusok és Katar) magasan kiemelkedik a többi közül, ami egyértelműen annak tudható be, hogy ők a világ legnagyobb kőolaj kitermelői.

Azok a nemzetek, akik 2 hektár/fő felett fogyasztanak, környezeti adósságot halmoznak fel a jövővel szemben, hiszen az utánunk jövő generációktól veszik el, fogyasztják el már most az erőforrásokat...

Magyarország is jóval nagyobb lábon él (az 55. helyet foglalja el a listán), mint ahogy az kívánatos lenne, s ahogy láthatjuk, ez nagyjából azonos a Földön élő összes nemzet átlagával. Mi magyarok is másfélszer nagyobb lábon élünk, mint ahogy kellene. Ez azt jelenti, hogy ha mindenki úgy élne a Földön, mint mi, 1,5 Földbolygóra volna szükségünk!

 

Jól példázzák ezt azok a cipőmodellek is, melyek a Tükörben a Világ kiállításon mutatják be az egyes nemzetek lábnyomát humoros, érthető formában. A magyar lábnyom egy kínai szandálból és egy kanapéból áll. A kanapé azt szimbolizálja, hogy mi magyarok elsők vagyunk a világon tévénézésben (napi 4 óra/fő!!!) s emellett keveset sportolunk, ennek egyik sajnálatos következménye, hogy kis hazánkban majdnem minden második ember túlsúlyos! A kínai szandál arra is rámutat, , hogy van még tennivalónk a tudatos vásárlás terén, mert nem feltétlenül a legolcsóbb áru a legjobb. Hosszú távon...

Az amerikai ökolábnyom is nagyon beszédes, a jól ismert fogyasztási cikkek mellett az ő lábnyomukat terheli például a légkondicionálók túlzott használata és az egy főre eső úszómedencék magas aránya!

S mikor léptük túl az egy bolygós életteret?
Az emberiség eddigi történelme során meg tudott élni a természeti tőke biztosította kamatokból - ami azt jelenti, hogy kevesebb erőforrást használt fel vagy szén-dioxidot bocsátott ki évente, mint amennyit a bolygó bioszférája újra tudott termelni vagy meg tudott kötni. .

Körülbelül bő két évtizeddel ezelőtt (~1987-ben) léptük át azt a kritikus határvonalat, ahol fogyasztásunk mértéke elérte, illetve túllépte azt a határt, amellyel a természet ezen erőforrásait és szolgáltatásait biztosítani tudta az emberiség számára. Akkor lőttünk túl a célon. Azóta folyamatosan merítjük ki az "éléskamrát". Napjainkra már 50%-kal több erőforrást fogyasztunk, s ez az arány sajnos ebben a pillanatban is folyamatosan növekszik.
A Túllövés Napja (Earth Overshoot Day) 2010-ben augusztus 21-re esett. Így a karácsonyi bejglit és a szilveszteri pezsgőt már gyermekeink elől csentük el a jövő évi éléskamrából…
Jelenleg majdnem egy év és hat hónapra van szüksége a földi ökoszisztémának, hogy előállítsa (megújítsa) azon erőforrásokat, amelyet az emberiség egy év alatt elfogyaszt.

"A világ erőforrásai elegendőek, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de arra már nem, hogy kielégítsék mindenki mohóságát!"
(Mahatma Gandhi)

Jólét, vagy jól-lét???
Jelenleg az anyagi jólét motiválja az emberek többségét, s csak ezután jut eszünkbe egészségünk, biztonságunk, boldogságunk, majd környezetünk, tulajdonképpen a holnapunk… Egészségünk is csak akkor válik igazán fontossá, ha veszélyben van. Biztonságunk akkor kerül figyelmünk előterébe, ha veszélyeztetve van. Pedig a gazdagsággal nem változik együtt boldogságunk! S ezt mindenkinek tudnia kellene, még mielőtt a forintok, vagy eurók ádáz hajszolásába kezd. A kutatások szerint Amerikában 1957 óta 30%-kal csökkent a boldog emberek száma, annak ellenére, hogy a gazdasági növekedés megduplázódott! Jól-létünk tehát jóval előrébbvaló, mint az, hogy jól éljünk. Az egészséges, tiszta környezet szükséges egészségünkhöz, alapja annak a gazdagságnak, ami az anyagi jólétet termeli ki, de eleme a biztonságnak is. Tehát a biztonság, az egészségünk és a környezet tartják vállukon anyagi gazdagságunkat, boldogságunkat. Akkor miért a gazdagság a fő világérték? Jólét, vagy Jól-lét, nem szabadna, hogy ez kérdés legyen!