3. Mi történt a “Közös jövőnk" jelentés közzététele után?

A "Közös jövőnk" jelentés gondolatainak egy része a Riói Konferenciában, s az ott elfogadott három egyezményben, valamint a "Feladatok a XXI. századra" (Agenda 21) öltött testet. Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferenciát 1992-ben rendezték meg, 172 ország részvételével, kb. 30 ezer résztvevővel. Az előzetes tervek rendkívül nagyra törők voltak, szerették volna elfogadtatni az un. Föld Chartát (Earth Charter), amelyben a világ vezetői jogilag is elkötelezték volna magukat a környezeti problémák megoldására. Egy ilyen dokumentum elfogadására sem akkor, sem ma nem érett a világ. 

Minden esetre elfogadtak egy dokumentumot, az un. Riói Nyilatkozatot, amely általános alapelveket tartalmaz, mint pl., a környezet és fejlődés kérdéseinek integrált volta, a fejlődéshez való jog a jövő nemzedékekre való tekintettel is, az államok együttműködésének szükségessége a környezet egészségének helyreállításában, a környezeti információk nyilvánossága és a társadalmi részvétel fontossága, vagy az elővigyázatosság elve.

A Feladatok a XXI. századra című vaskos dokumentum javaslatok és ajánlások gyűjteménye a nemzetközi szervezetek, kormányok és a civil társadalom számára. A négy részből álló dokumentum első része a környezet és fejlődés általános problémáit taglalja, a második rész a környezet egyes elemeinek védelmével foglalkozik, a harmadik rész a társadalmi és gazdasági tényezőket tekinti át, míg a negyedik rész a megvalósítás, végrehajtás eszközeit sorolja fel.

Az elfogadott, jogilag is érvényes egyezmények közül az éghajlatváltozásról és a biológiai sokféleségről hozott egyezmények váltak ismertebbé, míg az elsivatagosodás megakadályozásáról hozott egyezmény kevésbé ismert.

Az Éghajlatváltozás Keretegyezményhez 153 ország csatlakozott. Célja az üvegházhatású gázok csökkentése volt, amelynek konkrét mértékéről csak az un. Kiotói Jegyzőkönyvben sikerült megállapodni, ahol viszont az egyezményt aláírók közül már nem mindenki tett kötelező csökkentési vállalásokat. Különösen az USA vonakodása érintette és érinti legrosszabban a nemzetközi közösséget, hiszen jelenleg a legnagyobb kibocsátó. 

Az Egyezmény a Biológiai Sokféleség Védelméről a biológiai változatosság gyors hanyatlása miatt jött létre. Az utóbbi időben felgyorsult, a normális evolúciós ütemhez képest ezerszeres a fajok kihalása, amely már a konferencia idején is ismert tény volt. Az Egyezmény újdonsága talán az, hogy felismerte, hogy nem elegendő csak egyes fajokat, s néhány területet védeni, hanem az élővilág védelmére mindenhol szükség van. Kísérlet történt arra nézve is, hogy a genetikai változatosság hasznosításából származó bevételekből, ha ezt egy másik ország hasznosította, a hasznosításba vont faj, fajta tulajdonosa, az illető ország, közösség is részesüljön. Az egyezmény kimondja azt is, hogy másik ország biológiai sokféleségét veszélyeztető tevékenységet nem lehet végezni.

A konferencián a fejlett országok felajánlották, hogy nemzeti össztermékük 0.7%-át a fejlődő országok környezeti problémáinak leküzdésére fordítják, valamint a környezetkímélő technológiák átadásáról is nyilatkoztak. Ez is, mint sok más elvárás, a konferencia utáni években beteljesületlen maradt.

Rió után tíz évvel az ENSZ újabb konferencia megrendezését határozta el Johannesburgban: Világ-Csúcskonferencia a Fenntartható Fejlődésről. A konferencia célja az eltelt tíz év értékelése, az elfogadott kötelezettségek felülvizsgálata, új feladatok kijelölése volt. Johannesburgban a fő hangsúly a környezetvédelem, gazdasági és társadalmi kérdések összefonódása volt. Rióhoz hasonlóan itt is egy nyilatkozat került elfogadásra (Johannesburgi Nyilatkozat a Fenntartható Fejlődésről). A nyilatkozat megállapította, hogy a környezet állapota tovább romlik, illetve a szegénység felszámolása már csak azért is elengedhetetlen, mert a szegénység eleve rossz környezeti viszonyokat feltételez.

Az általánosságokon, politikai jellegű deklarációkon kívül néhány teljesen konkrét célkitűzésben is megállapodtak: